Célegyenesben...

Na, megint eltelt egy hónap, az események meg csak pörögnek... Ugyebár volt a múltkori fotózás, meg szkennervevés, meg örülés (azóta megjött a Hollandiából rendelt markolat, és a Franciaországból rendelt prizmás kereső, meg a törőékes mattüveg, ma pedig egy fotós csoporttag elhozott egy adaptergyűrűt, amivel B50-re tudok tenni 67mm-es szűrőt, na mindegy, a Cokin P rendszert fogom ráakasztani, de kit érdekel? :D ) Szóval előhívtam az anyagot, átvilágító pulton átnéztem, minden szép, minden jó. A már korábban is említett Sekonic L758D-vel mérve, minden szépen beállítva. Talán 6 tekercset fotóztunk. Elkezdtem darabolni, és szkennelni. Főleg a fehér szettnél volt jó az eredmény, de a feketénél nem voltam maradéktalanul elégedett. PS-sel húztam be, de nem volt az igazi, persze nem is hagyott nyugodni a dolog. Csináltam a retust, de mindig azon járt az agyam, hogy valahol nem kerek a történet. Fogtam a macet, downgradeltem 10.7-re, és beáldoztam némi pénzt, megvettem a Silverfast nevű szkenner-félisten programot. Ezt követően egy cifrább káromkodás kíséretében jeleztem az univerzumnak, hogy nem biztos, hogy normális vagyok. Szóval újraszkennelés, és újraretus. Remek, mert amúgy is imádok retusálni. Ja, nem. De legalább javul az eredmény, úgyhogy megéri. Majd ha kapok engedélyt, esetleg hozok valami képanyagot. Most megyek, reggel vár a munka...

Minden halad...

A Sekonic L-758D (a kép illusztráció)

Nem tűntem el, bár tudom, néha jobb lenne :D Épül-szépül a szett, és végre már
éleslövészet is volt vele.
Vettem egy Sekonic L-758D fénymérőt. Brutálisan jó, egyszerűen imádom.
Pontos, precíz, és okosabb, mint én.
Kellett, mert a gépben ugyebár nincs,
és eleve ezek a külső cuccok sokkal jobbak.
Aztán befűztem az első színes
tekercsem a vasba. Sok-sok tesztet nézegettem, és valamiért a Kodak Portra 160-ra esett a választásom. Bogival pár héttel ezelőtt megbeszéltük, hogy egy újságnak kellene egy cikkhez néhány kép, de nem szeretne kizárólag olyan "standard" tetoválós fotót, hogy nagyon belemélyedve a melóba, géppel a kézben. Szóval vittem a motyót a szalonba, és lőttünk pár kül- és beltéri képet. Mivel szkennert akkor még nem vettem, beadtam a fotológusba. Piszkosul izgatott voltam. Amúgy tök jó, hogy ők is haladnak a korral, leadtam délelőtt a filmet, és délután wetransferrel át is tolták az anyagot, amit előre kifizettem. Nem csalódtam; a felvételek bő 80%-a jó lett (két képet elbaszarintottam, az egyik kültérin nem jó helyre raktam az élességet, a másikba meg Bogi belepislogott :D ), a többi karaj. Brutál jó színek, enyhe fátyol, igazi film-érzet. Utómunkában csak egy-két szöszmöszt kaptam le, és ennyi. Nem az utolsó Portrám, az tuti. Vettem amúgy 400-ast is, az egy picit állítólag más... Aztán közben Tündivel is meg volt beszélve egy gyenge 5 órás műtermi fotózás, amit egy szombati napon sikerült abszolválni. A helyszín a Paulay Ede utca. Nem először csináltam ilyet, de annyira izgatott voltam, hogy az első tekercset sikerült szarul beraknom a magazinba, persze még időben észrevettem, mivel nem jöttek a számok a papíron :D aztán korrigáltam a dolgot. Itt sajnálatomra kizárólag fekete-fehérben dolgoztunk, na persze nem akkora tragédia, csak örültem volna 1-2 színes tekercsnek. Ilford Delta 100-ra lőttünk. Két csapásirány volt, egy világos ruha-konszolidált smink és haj, és ennek az ellentéte; fekete cucc, vad séró, erős smink. Baró volt. Instant filmre megcsináltam a beállító képeket, és mikor az rendben lett, indult a móka. Kellemes fáradtság kíséretében értünk haza, és talán másnap elkezdtem előhívni a filmeket, kb a hét közepére végeztem. Szkennerem még mindig nem volt, elkezdtem keresgélni. Epson V550-et szerettem volna, néztem új és használt gépeket is, és belebotlottam egy Canon 8600F-be. Ez nem a legjobb, de elég erős lapolvasó, nagyon baráti áron. Elhoztam. Összes papír, doboz, minden. Nulla karc, tényleg pár éves cucc. Előveszem a Macbook Pro-t, amin OSX 10.11 van, próbálom felpakolni, nem megy. Napokig próbálkoztam, egyszerűen nem tudtam feltámasztani. Azt hittem, földhöz vágom. A céges laptopomon W7, mondom próba-cseresznye. Egyből ment. Kaptam hozzá egy dobozos Adobe Creative Suite csomagot, úgyhogy jogtiszta mindenem, Photoshopba egyből be tudom hívni a szkennerből a filmet, és minden happy. Most is behúztam egy tekercset, a napokban már retusálom, szeretném a hét végéig befejezni mindet, de nem szeretek besokallni, úgyhogy mindig annyit csinálok, amennyi épp jól esik. Ha ezen túl vagyok, kipróbálom valakin a 400-as Portrát :P
Nos, röviden-tömören ennyi, remélem hamarosan képanyagot is hozhatok :)

Az első tekercs

Elkészült az első tekercs a Hasselbladdal. Mint említettem (vagy nem, nem tudom), ez egy amolyan "teszt-tekercs. Ahhoz képest nem nagyon láttam rajta elrontott kockát, de szeretném normál méretben is átnézni őket.
Tekintettel, hogy a szkennerem alkalmatlan a rollfilmhez, na meg nagyon találékony vagyok, megoldottam...
A fénymérést egy Leningrad 7 szelénes fénymérővel végeztem (előtte tesztelve a működést).
A gép nagyon szépen tette a dolgát, sehol sem találtam nyomát sem fényeresztésnek, sem egyéb hibának. Döbbenet, hogy ennyi év után is ennyire precíz, és ennyire élmény vele fotózni.
A "digitalizálást" a szkenner hiányában átvilágítópultról fényképezéssel oldottam meg, majd invertáltam. Azon agyalok, hogy papírhívó cuccot veszek, és egyből papírképre nagyítok, ha valamelyik kocka meg olyan, azt elviszem és beszkenneltetem. Érdekel a papírra nagyítás is, így lenne teljes a dolog (szerintem).
Kezdésnek azt a kockát osztom meg veletek, ami az egyik legkedvesebb nekem.
Hóvirág a párkányon :)

Újra itt

Nos, úgy fest, hogy az ember előbb-utóbb visszatalál a gyökereihez.

Történt, hogy a felépített weboldal, ami már szépen virágzott, egyszer csak összedőlt. Valaki megtámadta, és elszállt az egész. Nem csak a weboldal, hanem a balga módon ott tárolt referencia anyagaim nagy része is odaveszett. Mivel az idei esküvőszezonon már nem volt affinitásom részt venni (kicsit sok lett volna most), ezért nem is foglalkoztam vele. A fotózással sem foglalkoztam annyit, amennyit kellett volna, talán egy kis motíválatlanság, és irányvonal-keresés miatt. Mostanra körvonalazódott, hogy főleg műtermi fotózással szeretnék foglalkozni, legalábbis most így gondolom. És ha már a gyökerekhez való visszatérésről is említést tettem, visszatértem a filmes fotózáshoz. Anno (2012.április) volt egy bejegyzés, miszerint egy Hasselblad 500 az álomgép, és azért abbahagynám a kisfilmes fotózást. Nemrég sikerült beszereznem egy 500 C/M-et 80/2.8 Zeiss Planar obival. Ma vettem ki az első tekercset, jövő héten szeretném is előhívni, nagyon kíváncsi vagyok az eredményre. Szóval hamarosan beszámoló...