Carl Zeiss Jena Tessar 2.8/50

A Zeiss-művek neve bizonyára sokmindenkinek ismerős. Ez a cég gyártja a világ egyik legelismertebb lencséit, és hosszú évek óta prémium minőséget jelent a név. Az 1800-as években indult gyár a mai napig töretlen hírnévvel rendelkezik, bizonyosan nem alaptalanul. Ez a Tessar 2.8/50 egy Praktica FX3 vázon pihent hosszú évekig. A váz már sajnos nem olyan állapotú hogy leverné a canonomat, így rákerült az erősebb "kutyára". Végeztem a tisztítással, és kezdődik egy új tortúra, mire lekattintom a harminchatot, majd előhívom. A lencsék nagyon szép állapotban vannak, pedig nem mai darab. Tudomásom szerint 1952-1978-ig gyártották, felépítését tekintve nem bonyolult, a 4 lencse 3 csoportban helyezkedik el. Ha valaki szeretne egy ilyet, fillérekért beszerezheti, egy átlagos állapotú darab 4-10ezer forint körül mozog. Amire figyelni kell újabb váz használatakor, hogy ú.n. "blendebeugrasztós" M42 adapter kell hozzá. Ez sem eget rengető összeg, egy AF visszajelzős kivitelt már 4ezer magyar pengőért birtokba lehet venni, és szerintem érdemes is. A régi M42 optikák  (szerintem) sokkal szebb rajzolatúak, és bár nincs autofókusz, nem ördöngös a használatuk. Kárpótlásul gyönyörű képeket lehet velük készíteni, és egy picit talán kuriózum is már ezekkel fotózni. Én legalábbis nagyon megszerettem őket.

Amiért abbahagynám a kisfilmes fotózást...

Az egy középformátumú filmes gép :)
Egy Hasselblad 500. A mai napig töretlen sikernek örvendő svéd vállalat a hajdani termoszgyártástól mára igen messze került. Ők készítik a világ legjobb fényképezőgépeit, és (szerintem) ezt bárki alátámasztja. Borzasztóan jók a Mamiya gépek, meg a többi 6x6, de egy Hasselblad eredendően szinoníma lehet arra, amit professzionális fotózásnak neveznek. Amellett, hogy egy végtelenül precíz, kifinomult eszközről van szó amit Carl Zeiss optikákkal koronáztak meg, a valaha gyártott legszebb gép, Én legalábbis szentül hiszem.
Sajnos számomra még indokolatlan egy ilyen csoda, de Isten a tanúm, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy kelljen nekem egy ilyen. És ha Austin Powersnek a kezébe került egy ilyen álommasina, amivel a Jovona Dugogatni nevű orosz fotómodellt kattintgatta le, akkor nekem, mint potenciális elvetemült állatnak igazán kijárna egy ilyen cucc. Márpedig amit egyszer a fejembe veszek, összehozom. Addig nincs nyugodalmam, és az ilyen dolgok mindíg ösztönöznek arra, hogy tanuljak. Mert legyünk őszinték; a jelenlegi eszközeim tökéletesen megfelelnek arra, amire használom őket. Ha eljutunk ide-oda, lövöldözök, ha kijutok egy szabadnapomon az utcára, lövöldözök. Ha eljutok a keresztlányaimhoz, lövöldözök, meg úgy mindíg lövöldözök, ha csak tehetem. Na de tegyük fel, hogy kinövöm a technikai adottságokat. És akkor mit teszek? Talán veszek egy digitális vázat? Ha igen, akkor mondjuk egy EOS-1D-t, ami használtan kb 100ezer forint (Halkan jegyzem meg, hogy ennyi pénzt még távolról sem látok, csupán feltételezünk). Ehhez még kell egy másik vaku, ami alsó hangon mondjuk 30-40 guriga, szintén használtan. Csak azért vennék ismét Canont, mert ha mondjuk Nikonra váltok, akkor annyiba kerülne az objektívpark /amivel most rendelkezem/, hogy letenném a hajamat, de igen hirtelen. Szóval elpattintottam kb 130-150 ezer magyar valutát a kis hobbimra, és nagyon szép képeket csinálnék biztos, és feltehetően ugyanazt a szintet hoznám, mint addig, nyilván egy kicsit magasabbra tornásznám magam. De mint ahogy anno ezt már talán leírtam, azért (is) fotózom filmre, hogy tanuljak. Így szerintem nem vennék digitális vázat. Vennék egy Hasselbladot filmes hátfallal ugyanennyiért. És meg is fogom tenni. Ezt mindenki vegye nyugodtan fenyegetésnek. Holnap megveszem...Na jó, a jövő hónapban...Vagy idén...Vagy nem tudom, de előbb-utóbb...Vagy holnap...Vagy.......

Nyálcsorgatáshoz néhány fotó

Canon AE-1

Na mit hozott ma a Posta? :)
Egy Canon AE-1 gépet. Nagyon rég vadászom egyre, de eddig még csak nagyon drága pénzért láttam, és most sikerült találnom egy szerény árkategóriájú darabot. Ennek megfelelően nem makulátlan, látszik rajta az idő vasfoga, de eddig úgy tűnik, hogy szerkezetileg kifogástalan. Némi tisztítás és karbantartás után minden könnyedén jár rajta, aminek járnia kell. Bár még objektívem nincs hozzá, de nemsokára lesz. A gép egyébként egy komoly darab, ezen kívül több mint 3,5 millió darabot értékesítettek belőle. Az említett masina egy igen komoly, robosztus darab. Fogása nagyon kellemes, még békebeli, "van benne anyag" kategória, elvégre egy 34 éves gépről van szó, legalábbis ami a konstrukciót illeti. A záridők 1/1000-B-ig mennek,  beépített fénymérője középre hangsúlyoz, és a masinéria rendelkezik időzítővel is. Komolyságát jelzi még a váz nettó 620g-os tömege. A hangja pedig mint egy Doxa óra... Csak szebb.

Roll

Tegnap megtörtént egy újabb olyan esemény, amire már nagyon vártam. Nem kevés türelmet igényel a filmre fényképezés, tudatosan próbálok kattintani (bár van, hogy elkap az a bizonyos gépszíj), de amit ezzel a világháború után nemsokkal készített boxkamerával műveltem, az valami brutális. Egy "Roby" névre keresztelt teljesen egyszerű gépről van szó, ami 6*9 cm-re készíti el a képet. Vettem ugyebár a múltkor rollfilmet, de mivel még az életben nem volt ilyesmi a kezemben, nem volt egyszerű...Illetve csak első ránézésre. Befűztem a filmet, majd kb 1hónap alatt elkattintottam a 120-as filmet. A gép adottságai miatt egy tekercs filmre 8 képkocka fér el, amiből 4db sikerült. Minekután sikerült a rögzítőpöcköt nem lenyomnom így van amelyik fényt kapott, meg az elején egymásra pakoltam 2 képet, így azért nem is olyan rossz arány. Nyilván ezek a "sikerült" képek sem lettek tökéletesek, de nem is vártam. A lencse igen kezdetleges, 1. 11 F. 10.5 adottságokkal, valamint a beolvasás technológiáját is figyelembe véve azért nem olyan égetően rossz :)   A digitalizáláskor nagyon jól jött, hogy a testvéreméktől születésnapomra kaptam egy kis átvilágító pultocskát, így azt fejjel lefelé a scannerre helyezve hátulról megvilágítottam a rollt, és már scanneltem is ügyesen. Ígérem, a következő filmre jobban figyelek majd, és a lencsét is letakarítottam, hátha jobb lesz majd az eredmény.

Az első pár kép a Helios objektívvel

Elkészült az első tekercs, amire már a Helios obival is lövöldöztem. Kell egy kis idő, amíg kitapasztalom, nem is igazán a manuális fókuszt kell szoknom, mivel azt eddig is használtam még AF objektíveken is, hanem az összes többi mindent :) Próbáltam néhány makró fotót is készíteni, ezeket az objektív és a gép közé helyezett közgyűrűsorral igyekeztem megoldani. Azért egy-két kockáért elő kellett vennem a 300-ast, mint pl a kedves kis gerlepár miatt, akik ott a kéményen szeretgették egymást, de az összes többi kép a Helios 44-2-nek köszönhető, illetve Nekem. Remélem hamar összebarátkozunk az M42-es "műszerrel", és a minőség is fejlődik majd.

film: Agfa APX 100 professional bw

Helyére került a Helios

És íme, megszületett! :)  Ma érkezett meg az M42-EOS adapter, aminek segítségével felkerülhetett hőn szeretett masinámra ez a szovjet csoda. Az átalakító tartalmaz egy elektronikát, ami visszajez a gépnek az élességről, így megkönnyíti a lövöldözést. Pár kockát sikerült el..nom, mert "M"-módban gyakorlatilag lefagyott az egész motyó, aminek nem örültem túlzottan, majd "P" állásban, amit eddig a büdös életben soha nem használtam (program-automatika) hibátlanul működik. Mivel itt ebben az esetben mindent az objektíven állítok, ez nem olyan rettenetesen nagy gond, csak meglepett... Pár képet kénytelen voltam a biztonság kedvéért itthon elpazarolni, hogy éles helyzetben már ne érjen meglepetés, mert bár szeretem a meglepetéseket, ez mégsem az a helyzet... Képek hamarosan.