Siker, fény, csillogás

Nos, sikerült. Pénteken visszajött a gép Kalocsay Károlytól. Leteszteltük, egy apró utánállítás, és borotva lett az egész. Legyártotta az alkatrészt, amire felfekszik a tükör, epoxyval felragasztotta, két csavar, menetrögzítő, majd két réteg matt fekete festék. Gyakorlatilag jobb lett, mint az eredeti. Az öröm nem maradt el, plusz a gyorsfelhúzóról hiányzó műbőr borítás is pótolva lett. Nem tudok betelni a látvánnyal, ez a gép maga a tökéletesség.
Leteszteltem mindhárom objektívvel, hibátlan. Ma rendeltem a 80mm-es obihoz egy új frontlencsét, annak a cseréjével patika lesz az is (bár a képalkotást semennyire sem befolyásolja, hisz' a képmezőbe nem lóg be a hiba, de engem zavar. Amolyan "new old stock" cucc, valami utsó szériás gyártásból, T*-hoz is jó, remélem egy darabban megérkezik...
Februárban portréfotó workshop, nagyon várom, mert sok új információt érzek a levegőben, és végre gyakorlatban is láthatom a trükköket.
Kéremkapcsujjaki.

Szomorúság, keserűség

Tegnap (vagy tegnapelőtt, már nem tudom, mert már holnap van)... Szóval kezdem az elején.
Korábban (nemrég említettem is), hogy valami fókusz probléma volt a Hasselbladdal. Aztán lerekeszeltem, és nyilván jobb lett a szitu, de nem lett mindig tuti, és az ilyen dolgokat nem igazán szeretem. Mivel vasárnapra kinézett egy kis fotózás, és mert a napokban felhívtam egy hazai szakit, aki szerint nem objektív, hanem váz probléma volt, ezért munka után ahogy hazaértem, elkezdtem tesztelni.
Fogtam egy négyzethálós füzetet, a közepére rajzoltam egy X-et, kb 5cmre mögé raktam egy műszerészcsavarhúzót (backfocus miatt), és elkezdtem tesztelni. Állvány, a gép 45fokban állt, és folyamatoasan kb 30 expo alatt elcsúszott a fókusz. Már az elején sem volt tökéletes (WTF?), de a végére már katasztrófa-közeli volt az eredmény.
Hogy értsd:
Ez egy kocka. Elől objektív, felül mattüveg (kereső), hátul film/érzékelő, középen meg 45 fokban a tükör. Amikor felhúzod a gépet, a tükör lemegy, és a mattüveghez, és az objektívhez képest 45 fokban megáll, ugyan azt a képet látod a keresőben, amit exponáláskor (mikor felcsapódik a tükör, és elindul a kép rögzítése). Na, szóval a tükör szépen megy lefelé, és bal oldalt nekimegy egy ütközőnek (ez egy pici lemez), jobb oldalt meg a mechanika megfelelő részébe akad a tükör kerete, így tartva meg a megfelelő szöget. Na, ez a kis szar pöcök konkrétan letört. Ma elvittem a Soósba, és átadtam a szakinak, aki megállapította, hogy a váz valószínűleg szarul lett összerakva, mert túl nagyot feszített a tükör ezen a sziszaron, és kb. saját magát ölte meg a gép. A dologban a szopóroller az, hogy le kell gyártani az alkatrészt, és kalibrálni. A dühítő része pedig az, hogy kb 1,5 éve van nálam a cucc, és egy másik, az ország egyik szintén elismert, akkreditált Hasselblad-szakértője rakta "rendbe", ezen felül pedig mikor megvettem, akkor is megnézte, és konstatálta, hogy minden a legnagyobb rendben.
Szóval jövő héten kell telefonálnom, hogy mi lesz. Hiányzik... És egy memento a letört kis cuccról, mármint a másik feléről, mert ami nem tört le, az van a képen :D

Terem 22

Na.

Voltunk ám a múltkor a Terem22-ben. Anettel még talán December elején, aztán Shannonnal meg Henivel, és persze Ricsivel. Első körben a 80-as obit használtam, aztán közben megjött az 50/4 CF is, úgyhogy a második körben már azt is kipróbáltam, de valahogy aznap nem éreztük a ritmust, nem vettük át az ütemet, és a hangfalból sem dübörgött úgy az üzenet.

Na nem volt rossz, de van, hogy nincs a boogie az ember lábában.
Shannon sem volt úgy rápörögve a dologra, viszont mikor először voltunk Anettel a Terem22-ben, akkor nem próbáltuk ki azt a fekete boxot, és nagyon mozgatta a fantáziám, így a második körben egyből oda pakoltam.
Felraktam a 150/4-et, és nyugisan elkezdtünk portrézni. Mocskosul tetszett az eredmény, íme az egyik, ami szerintem baba lett:




Ricsi Henivel az összes kanapét és fotelt befoglalta, tök jó képeket lőttek, aztán kb 10 percem volt Henivel, így azt az állandófényes kör alakú bizbaszt raktuk a fekete fal elé, ami elég tuti recept, viszont 1/60-nál f4-en nem egyszerű vele, bár Ricsitől karácsonyra egy nagyon zsivány állványt kaptam (amit itt is nagyon köszönök), úgyhogy a gép nem lifeg jobbra-balra, na meg nem kézből kell lőni, ami külön szuper (mivel úgy néz ki, mint egy terheléses vizsgálaton meg"EKG"-zett terminátor).
Szóval ott ez lett:


Anettel a korábbiakban sok képet lőttünk, de valami fókuszgebasz miatt kevés lett az én szememnek is elfogadható eredmény, viszont azért van, most csak kettőt kaptok, mert szemét vagyok:


Na jó, azért írok most ennyit, meg képeket lökök, mert trehány disznó voltam, és nem fordítottam kellő figyelmet erre.
A céltalan bolyongást kezdi felváltani a tudatosság, igyekszünk kész ötletekkel lépni a tettek mezejére, de szoktatnunk kell magunkat. A hangulat mindig szuper, ami sokat lendít a dolgokon. Amivel el vagyok kurvulva, az a retusálás, amire most nagyon szeretnék ráfeküdni. Na, meglátjuk. Szerintem hamarosan megint megyünk, és mivel rájöttem, hogy nem kell ezt a szerencsétlen blogot teleszúrni képekkel (részben ezért sem volt), hanem flickr-re feltöltve (ott van 1TB hely) ide be tudom ágyazni, na mindegy, nem az erősségem már ez a sok szir-szar... A lényeg, hogy itt van, lehet örvendezni.
Egyre jobban szeretem ezt, mert mikor látom, hogy összeáll egy pár fotó, annyira frankó :)
Písz.