Célegyenesben...

Na, megint eltelt egy hónap, az események meg csak pörögnek... Ugyebár volt a múltkori fotózás, meg szkennervevés, meg örülés (azóta megjött a Hollandiából rendelt markolat, és a Franciaországból rendelt prizmás kereső, meg a törőékes mattüveg, ma pedig egy fotós csoporttag elhozott egy adaptergyűrűt, amivel B50-re tudok tenni 67mm-es szűrőt, na mindegy, a Cokin P rendszert fogom ráakasztani, de kit érdekel? :D ) Szóval előhívtam az anyagot, átvilágító pulton átnéztem, minden szép, minden jó. A már korábban is említett Sekonic L758D-vel mérve, minden szépen beállítva. Talán 6 tekercset fotóztunk. Elkezdtem darabolni, és szkennelni. Főleg a fehér szettnél volt jó az eredmény, de a feketénél nem voltam maradéktalanul elégedett. PS-sel húztam be, de nem volt az igazi, persze nem is hagyott nyugodni a dolog. Csináltam a retust, de mindig azon járt az agyam, hogy valahol nem kerek a történet. Fogtam a macet, downgradeltem 10.7-re, és beáldoztam némi pénzt, megvettem a Silverfast nevű szkenner-félisten programot. Ezt követően egy cifrább káromkodás kíséretében jeleztem az univerzumnak, hogy nem biztos, hogy normális vagyok. Szóval újraszkennelés, és újraretus. Remek, mert amúgy is imádok retusálni. Ja, nem. De legalább javul az eredmény, úgyhogy megéri. Majd ha kapok engedélyt, esetleg hozok valami képanyagot. Most megyek, reggel vár a munka...