Siker, fény, csillogás

Nos, sikerült. Pénteken visszajött a gép Kalocsay Károlytól. Leteszteltük, egy apró utánállítás, és borotva lett az egész. Legyártotta az alkatrészt, amire felfekszik a tükör, epoxyval felragasztotta, két csavar, menetrögzítő, majd két réteg matt fekete festék. Gyakorlatilag jobb lett, mint az eredeti. Az öröm nem maradt el, plusz a gyorsfelhúzóról hiányzó műbőr borítás is pótolva lett. Nem tudok betelni a látvánnyal, ez a gép maga a tökéletesség.
Leteszteltem mindhárom objektívvel, hibátlan. Ma rendeltem a 80mm-es obihoz egy új frontlencsét, annak a cseréjével patika lesz az is (bár a képalkotást semennyire sem befolyásolja, hisz' a képmezőbe nem lóg be a hiba, de engem zavar. Amolyan "new old stock" cucc, valami utsó szériás gyártásból, T*-hoz is jó, remélem egy darabban megérkezik...
Februárban portréfotó workshop, nagyon várom, mert sok új információt érzek a levegőben, és végre gyakorlatban is láthatom a trükköket.
Kéremkapcsujjaki.

Szomorúság, keserűség

Tegnap (vagy tegnapelőtt, már nem tudom, mert már holnap van)... Szóval kezdem az elején.
Korábban (nemrég említettem is), hogy valami fókusz probléma volt a Hasselbladdal. Aztán lerekeszeltem, és nyilván jobb lett a szitu, de nem lett mindig tuti, és az ilyen dolgokat nem igazán szeretem. Mivel vasárnapra kinézett egy kis fotózás, és mert a napokban felhívtam egy hazai szakit, aki szerint nem objektív, hanem váz probléma volt, ezért munka után ahogy hazaértem, elkezdtem tesztelni.
Fogtam egy négyzethálós füzetet, a közepére rajzoltam egy X-et, kb 5cmre mögé raktam egy műszerészcsavarhúzót (backfocus miatt), és elkezdtem tesztelni. Állvány, a gép 45fokban állt, és folyamatoasan kb 30 expo alatt elcsúszott a fókusz. Már az elején sem volt tökéletes (WTF?), de a végére már katasztrófa-közeli volt az eredmény.
Hogy értsd:
Ez egy kocka. Elől objektív, felül mattüveg (kereső), hátul film/érzékelő, középen meg 45 fokban a tükör. Amikor felhúzod a gépet, a tükör lemegy, és a mattüveghez, és az objektívhez képest 45 fokban megáll, ugyan azt a képet látod a keresőben, amit exponáláskor (mikor felcsapódik a tükör, és elindul a kép rögzítése). Na, szóval a tükör szépen megy lefelé, és bal oldalt nekimegy egy ütközőnek (ez egy pici lemez), jobb oldalt meg a mechanika megfelelő részébe akad a tükör kerete, így tartva meg a megfelelő szöget. Na, ez a kis szar pöcök konkrétan letört. Ma elvittem a Soósba, és átadtam a szakinak, aki megállapította, hogy a váz valószínűleg szarul lett összerakva, mert túl nagyot feszített a tükör ezen a sziszaron, és kb. saját magát ölte meg a gép. A dologban a szopóroller az, hogy le kell gyártani az alkatrészt, és kalibrálni. A dühítő része pedig az, hogy kb 1,5 éve van nálam a cucc, és egy másik, az ország egyik szintén elismert, akkreditált Hasselblad-szakértője rakta "rendbe", ezen felül pedig mikor megvettem, akkor is megnézte, és konstatálta, hogy minden a legnagyobb rendben.
Szóval jövő héten kell telefonálnom, hogy mi lesz. Hiányzik... És egy memento a letört kis cuccról, mármint a másik feléről, mert ami nem tört le, az van a képen :D

Terem 22

Na.

Voltunk ám a múltkor a Terem22-ben. Anettel még talán December elején, aztán Shannonnal meg Henivel, és persze Ricsivel. Első körben a 80-as obit használtam, aztán közben megjött az 50/4 CF is, úgyhogy a második körben már azt is kipróbáltam, de valahogy aznap nem éreztük a ritmust, nem vettük át az ütemet, és a hangfalból sem dübörgött úgy az üzenet.

Na nem volt rossz, de van, hogy nincs a boogie az ember lábában.
Shannon sem volt úgy rápörögve a dologra, viszont mikor először voltunk Anettel a Terem22-ben, akkor nem próbáltuk ki azt a fekete boxot, és nagyon mozgatta a fantáziám, így a második körben egyből oda pakoltam.
Felraktam a 150/4-et, és nyugisan elkezdtünk portrézni. Mocskosul tetszett az eredmény, íme az egyik, ami szerintem baba lett:




Ricsi Henivel az összes kanapét és fotelt befoglalta, tök jó képeket lőttek, aztán kb 10 percem volt Henivel, így azt az állandófényes kör alakú bizbaszt raktuk a fekete fal elé, ami elég tuti recept, viszont 1/60-nál f4-en nem egyszerű vele, bár Ricsitől karácsonyra egy nagyon zsivány állványt kaptam (amit itt is nagyon köszönök), úgyhogy a gép nem lifeg jobbra-balra, na meg nem kézből kell lőni, ami külön szuper (mivel úgy néz ki, mint egy terheléses vizsgálaton meg"EKG"-zett terminátor).
Szóval ott ez lett:


Anettel a korábbiakban sok képet lőttünk, de valami fókuszgebasz miatt kevés lett az én szememnek is elfogadható eredmény, viszont azért van, most csak kettőt kaptok, mert szemét vagyok:


Na jó, azért írok most ennyit, meg képeket lökök, mert trehány disznó voltam, és nem fordítottam kellő figyelmet erre.
A céltalan bolyongást kezdi felváltani a tudatosság, igyekszünk kész ötletekkel lépni a tettek mezejére, de szoktatnunk kell magunkat. A hangulat mindig szuper, ami sokat lendít a dolgokon. Amivel el vagyok kurvulva, az a retusálás, amire most nagyon szeretnék ráfeküdni. Na, meglátjuk. Szerintem hamarosan megint megyünk, és mivel rájöttem, hogy nem kell ezt a szerencsétlen blogot teleszúrni képekkel (részben ezért sem volt), hanem flickr-re feltöltve (ott van 1TB hely) ide be tudom ágyazni, na mindegy, nem az erősségem már ez a sok szir-szar... A lényeg, hogy itt van, lehet örvendezni.
Egyre jobban szeretem ezt, mert mikor látom, hogy összeáll egy pár fotó, annyira frankó :)
Písz.

Nagy nap van, nagy nap van...

...sznak az arabok az ablakban :D
Na...
Szóval tényleg nagy nap. Ma érkezett a digitális hátfal, amit jó ideje keresek. Túlzásba azért nem akartam esni, ezért a P25-ös Phase One-t elengedtem (bár azért felvettem a kapcsolatot a Triponttal, de már eladta a gazdája).
A következő kísérlet egy Kodak DCS Pro Back volt, összesen 10 (!) expoval, dobozában, patika állapotban. Ez a nika.hu-nál volt, ahol tök jó fejek voltak, igyekeztek segíteni, bár érthető okokból kb nulla információt birtokoltak a cuccról. Érthető, hisz' már nem mai csirke, és nagyon szűk réteg a vásárlóközönség, szerintem kb én voltam az egyedüli, mióta árulják.
Szóval egyik pénteken beugrottam hozzájuk, ráakasztottam a gépre, és semmi. Valami "Error" felirat kíséretében jelezte, hogy nem leszünk barátok. Frissítettünk firmware-t, de semmi. Aztán a srác kiderítette, hogy valami speckó kábel kellene hozzá.
Na már most a Kodak teljesen befejezte a digi vonalat, support nincs, szerviz nincs (még az a szerencse, hogy filmjük még van), így elengedtem.
Az lett volna 3 kiló, bár annyit nyilván nem adtam volna érte, figyelembe véve az észérveket
(nagyon nem is hatott meg, hogy nem jött össze a dolog).

A Phase One H20 digitális hátfal, és a hozzá való fém védőmaszk

(forrás: google)

Erre a Phase One-ra tettem egy nagyon pofátlan ajánlatot eBay-en, amit persze elutasított az eladó, na mondjuk tényleg nagyon nevetséges összeget kínáltam, amolyan "hátha" alapon.
Elkezdtem vele levelezni, egy olasz faszi, nagyon korrekt, normális kommunikációval megáldott forma. Csak az emailváltás után kerestem rá, hogy kivel is levelezek.
Carlo Paggiarinonak hívják az úriembert, aki több Alfa plakátot, és gyönyörű régi páncélt és fegyvert fotózott, köztük a Wallace kollekciót, ami szerintem annyira szép lett, hogy az is megcsodálja, aki nem szereti ezt a témakört. Nyilván nekem a prioritás az volt, hogy egy olyan hátfalat vegyek, amit használni is tudok, nem egy olyat, ami csak azért van, hogy legyen, de értékelhető fotót nem lehet vele készíteni. Ezek a felvételek még a H20-szal készültek, szóval amolyan fémjelként néztem. Megegyeztünk egy összegben, küldött tesztfotókat, válaszolt a kérdéseimre. Minden jónak tűnt, így lecsaptam az eBay-en. Ígérte, hogy hétfőn DHL Express csomagként küldi.
Így is tett, küldte a csomagszámot. Reggel ránézek, futárnál van, kézbesítés alatt. Durva. 1nap alatt...
Csomag megjött, kinyit, egy makulátlan H20 hátfal az eredeti /fém/ védőlemezzel.
Felraktam a gépre, fw kábel bedug, Capture One megnyit, lövés, és a kép megjelent a gépen...
Semmi gebasz, semmi illesztőcucc, Plug 'n Play működik.
A képe is remek, 16Mp, ami több, mint elég (4080x4080).
Egyetlen hátrány, hogy a használatához rá kell aggatni a laptopot, de annyi forintot még nem nyomtattak, hogy csak úgy szórjam, ezért a P25 eleve luxuscikk lett volna (annak van akksija, meg kijelzője, és CF-re menti a fotót). Mivel javarészt műtermi közegben szeretném használni, így ez volt a legracionálisabb döntés. Külső lövésre ott a film, /na meg belsőre is simán/, és most itt egy digi lehetőség, szóval minden környezetben megoldható bármi.
Ilyenkor nagyon nehéz nyugodtan aludni...
Azért jó éjt!

Szánom-bánom bűnömet, de megint nem írtam ide már jó ideje. Közben volt műtermi fotózás is, ami remekül sikerült. Ilford Delta 100 filmet használtam az alap Hasselblad szettel (80mm Planar objektívvel). Wtamas Paulay Ede utcai stúdiójában készült a sorozat. Mikor először voltam ott, egy tip-top műterem volt, Loft-hangulat, patyolat volt minden. Legutóbbi látogatásunkkor viszont kicsit kiábrándultam, mert az ingatlan nem olyan mértékben volt csillogó, ahogy korábban, vízköves zuhanyzó, a padló is elbírt volna egy felmosást, és jó néhány apróság okozott csalódást. Volt például egy szék, amit kellékként használtunk, arra ráülni nem lehetett, mert szétesett, úgyhogy nem volt egyszerű. A világítással nem volt gond, szóval lényegében nagyobb fennakadással nem kellett számolnunk. A gép tökéletesen működött, a fotók nagyon szépek lettek.

Mostanában igyekszünk olyan külső helyszínek után kutatni, ahol érdemes lehet fotózni, szerencsére a kisbarátomnak van egy csinos kolleginája, aki kellően elvetemült ahhoz, hogy velünk tartson. Meglátogattuk már a Szentkirályszabadján található szellemvárost is, de elzabáltuk az időt, és kicsit későn érkeztünk, de készült pár kép ott is, most hétvégén pedig a székesfehérvári Bory-vár, valamint a tatai Angolkert volt a célpont.
A várban nagyon sokat fotóztunk, nagyon kedvesek az ottaniak, tényleg kellemes időtöltés volt.
Nemrég rendeltem a Hassyba egy törőékes mattüveget, hogy könnyebb legyen a fókuszálás. Ezt korábban nem nagyon használtam, csak egy-egy kép készült vele kb f8-on. A mostani fotózás előtt beraktam a gépbe, befűztem egy tekercs Fuji 400H-t, beállítottuk a vakut (vettem egy hordozható Broncolor szettet), és elkezdtünk fotózni. Hatalmas szerencsénk volt, hogy kiváló fényeink voltak, így volt lehetőség még természetes fénnyel is ténykedni. Találtunk egy szép ablakot, Shannon felült a belső párkányra, az ablakon keresztül beeső fény az arca jobb oldalát gyönyörűen megvilágította, és 2.8-on egy 8mm-es közgyűrűvel csináltunk két felvételt. Tatán is csináltunk marha jó fotókat, meg útközben találtunk egy használaton kívüli benzinkutat Zámolyon... Na a lényeg, hogy amiket fotóztam, kb mind kuka. Másnap hívtam elő a filmet (mert megtanultam közben színes filmet is hívni), és ahogy megszáradt a szalag, elkezdtem beszkennelni. Egy merő homály volt a legtöbb, ekkor az "idegállapot" kerülgetett, és elkezdtem keresni az okát. Visszagondoltam, hogy mikor mivel fotóztam, és arra jutottam, hogy a műtermi alkalmakkor is, és küföldi útunk során is a standard mattüveg volt a gépben, és az összes fotó borotva éles lett. Kivettem a mattüveget, és elkezdtem mérni. Azt vettem észre, hogy a gyárihoz képest az utángyártott néhány tized mm-rel eltér.
Ezek a gépek úgy működnek, hogy adott egy kb kocka alakú váz, a közepén egy 45°-os tükörrel. Felül mattüveg, hátul filmsík. A két távolság meg kell egyezzen, mégpedig azért, mert a mattüvegen állított élesség lesz a filmre eső élesség. A gond akkor van, ha a mattüveg nem ugyan abba a síkba esik, tehát hiába éles a kép az üvegen, a filmre más fog kerülni. Ez történt itt is, és ami kisebb mélységélességű felvétel volt, egy értékelhetetlen szar lett sajnos. Szép smink, jó beállítás, király fények, és szar eredmény. Így is lehet :D
Gond nincs, mert kiderült a hiba oka. Hamarosan igyekszem beszerezni egy digitális hátfalat is. Pénteken voltam megnézni egy Kodak DCS ProBacket, de sajnos nem lehetett életre kelteni egy kábel hiányában. Most levelezek egy olasz arccal, akinek van egy PhaseOne H20 hátfala patika állapotban (Sinaron használta, de vett egy P45-öt), és eddig elég szimpatikus a cucc, már csak a finanszírozás a kérdés... A lényeg, hogy vagyok, és igyekszem a lehetőségeket kihasználni, na meg gyakrabban élménybeszámolni, mert annyi minden történik, hogy némelyik sztori megérne egy misét.
Puszi.

Célegyenesben...

Na, megint eltelt egy hónap, az események meg csak pörögnek... Ugyebár volt a múltkori fotózás, meg szkennervevés, meg örülés (azóta megjött a Hollandiából rendelt markolat, és a Franciaországból rendelt prizmás kereső, meg a törőékes mattüveg, ma pedig egy fotós csoporttag elhozott egy adaptergyűrűt, amivel B50-re tudok tenni 67mm-es szűrőt, na mindegy, a Cokin P rendszert fogom ráakasztani, de kit érdekel? :D ) Szóval előhívtam az anyagot, átvilágító pulton átnéztem, minden szép, minden jó. A már korábban is említett Sekonic L758D-vel mérve, minden szépen beállítva. Talán 6 tekercset fotóztunk. Elkezdtem darabolni, és szkennelni. Főleg a fehér szettnél volt jó az eredmény, de a feketénél nem voltam maradéktalanul elégedett. PS-sel húztam be, de nem volt az igazi, persze nem is hagyott nyugodni a dolog. Csináltam a retust, de mindig azon járt az agyam, hogy valahol nem kerek a történet. Fogtam a macet, downgradeltem 10.7-re, és beáldoztam némi pénzt, megvettem a Silverfast nevű szkenner-félisten programot. Ezt követően egy cifrább káromkodás kíséretében jeleztem az univerzumnak, hogy nem biztos, hogy normális vagyok. Szóval újraszkennelés, és újraretus. Remek, mert amúgy is imádok retusálni. Ja, nem. De legalább javul az eredmény, úgyhogy megéri. Majd ha kapok engedélyt, esetleg hozok valami képanyagot. Most megyek, reggel vár a munka...

Minden halad...

A Sekonic L-758D (a kép illusztráció)

Nem tűntem el, bár tudom, néha jobb lenne :D Épül-szépül a szett, és végre már
éleslövészet is volt vele.
Vettem egy Sekonic L-758D fénymérőt. Brutálisan jó, egyszerűen imádom.
Pontos, precíz, és okosabb, mint én.
Kellett, mert a gépben ugyebár nincs,
és eleve ezek a külső cuccok sokkal jobbak.
Aztán befűztem az első színes
tekercsem a vasba. Sok-sok tesztet nézegettem, és valamiért a Kodak Portra 160-ra esett a választásom. Bogival pár héttel ezelőtt megbeszéltük, hogy egy újságnak kellene egy cikkhez néhány kép, de nem szeretne kizárólag olyan "standard" tetoválós fotót, hogy nagyon belemélyedve a melóba, géppel a kézben. Szóval vittem a motyót a szalonba, és lőttünk pár kül- és beltéri képet. Mivel szkennert akkor még nem vettem, beadtam a fotológusba. Piszkosul izgatott voltam. Amúgy tök jó, hogy ők is haladnak a korral, leadtam délelőtt a filmet, és délután wetransferrel át is tolták az anyagot, amit előre kifizettem. Nem csalódtam; a felvételek bő 80%-a jó lett (két képet elbaszarintottam, az egyik kültérin nem jó helyre raktam az élességet, a másikba meg Bogi belepislogott :D ), a többi karaj. Brutál jó színek, enyhe fátyol, igazi film-érzet. Utómunkában csak egy-két szöszmöszt kaptam le, és ennyi. Nem az utolsó Portrám, az tuti. Vettem amúgy 400-ast is, az egy picit állítólag más... Aztán közben Tündivel is meg volt beszélve egy gyenge 5 órás műtermi fotózás, amit egy szombati napon sikerült abszolválni. A helyszín a Paulay Ede utca. Nem először csináltam ilyet, de annyira izgatott voltam, hogy az első tekercset sikerült szarul beraknom a magazinba, persze még időben észrevettem, mivel nem jöttek a számok a papíron :D aztán korrigáltam a dolgot. Itt sajnálatomra kizárólag fekete-fehérben dolgoztunk, na persze nem akkora tragédia, csak örültem volna 1-2 színes tekercsnek. Ilford Delta 100-ra lőttünk. Két csapásirány volt, egy világos ruha-konszolidált smink és haj, és ennek az ellentéte; fekete cucc, vad séró, erős smink. Baró volt. Instant filmre megcsináltam a beállító képeket, és mikor az rendben lett, indult a móka. Kellemes fáradtság kíséretében értünk haza, és talán másnap elkezdtem előhívni a filmeket, kb a hét közepére végeztem. Szkennerem még mindig nem volt, elkezdtem keresgélni. Epson V550-et szerettem volna, néztem új és használt gépeket is, és belebotlottam egy Canon 8600F-be. Ez nem a legjobb, de elég erős lapolvasó, nagyon baráti áron. Elhoztam. Összes papír, doboz, minden. Nulla karc, tényleg pár éves cucc. Előveszem a Macbook Pro-t, amin OSX 10.11 van, próbálom felpakolni, nem megy. Napokig próbálkoztam, egyszerűen nem tudtam feltámasztani. Azt hittem, földhöz vágom. A céges laptopomon W7, mondom próba-cseresznye. Egyből ment. Kaptam hozzá egy dobozos Adobe Creative Suite csomagot, úgyhogy jogtiszta mindenem, Photoshopba egyből be tudom hívni a szkennerből a filmet, és minden happy. Most is behúztam egy tekercset, a napokban már retusálom, szeretném a hét végéig befejezni mindet, de nem szeretek besokallni, úgyhogy mindig annyit csinálok, amennyi épp jól esik. Ha ezen túl vagyok, kipróbálom valakin a 400-as Portrát :P
Nos, röviden-tömören ennyi, remélem hamarosan képanyagot is hozhatok :)

Az első tekercs

Elkészült az első tekercs a Hasselbladdal. Mint említettem (vagy nem, nem tudom), ez egy amolyan "teszt-tekercs. Ahhoz képest nem nagyon láttam rajta elrontott kockát, de szeretném normál méretben is átnézni őket.
Tekintettel, hogy a szkennerem alkalmatlan a rollfilmhez, na meg nagyon találékony vagyok, megoldottam...
A fénymérést egy Leningrad 7 szelénes fénymérővel végeztem (előtte tesztelve a működést).
A gép nagyon szépen tette a dolgát, sehol sem találtam nyomát sem fényeresztésnek, sem egyéb hibának. Döbbenet, hogy ennyi év után is ennyire precíz, és ennyire élmény vele fotózni.
A "digitalizálást" a szkenner hiányában átvilágítópultról fényképezéssel oldottam meg, majd invertáltam. Azon agyalok, hogy papírhívó cuccot veszek, és egyből papírképre nagyítok, ha valamelyik kocka meg olyan, azt elviszem és beszkenneltetem. Érdekel a papírra nagyítás is, így lenne teljes a dolog (szerintem).
Kezdésnek azt a kockát osztom meg veletek, ami az egyik legkedvesebb nekem.
Hóvirág a párkányon :)

Újra itt

Nos, úgy fest, hogy az ember előbb-utóbb visszatalál a gyökereihez.

Történt, hogy a felépített weboldal, ami már szépen virágzott, egyszer csak összedőlt. Valaki megtámadta, és elszállt az egész. Nem csak a weboldal, hanem a balga módon ott tárolt referencia anyagaim nagy része is odaveszett. Mivel az idei esküvőszezonon már nem volt affinitásom részt venni (kicsit sok lett volna most), ezért nem is foglalkoztam vele. A fotózással sem foglalkoztam annyit, amennyit kellett volna, talán egy kis motíválatlanság, és irányvonal-keresés miatt. Mostanra körvonalazódott, hogy főleg műtermi fotózással szeretnék foglalkozni, legalábbis most így gondolom. És ha már a gyökerekhez való visszatérésről is említést tettem, visszatértem a filmes fotózáshoz. Anno (2012.április) volt egy bejegyzés, miszerint egy Hasselblad 500 az álomgép, és azért abbahagynám a kisfilmes fotózást. Nemrég sikerült beszereznem egy 500 C/M-et 80/2.8 Zeiss Planar obival. Ma vettem ki az első tekercset, jövő héten szeretném is előhívni, nagyon kíváncsi vagyok az eredményre. Szóval hamarosan beszámoló...

Nos, szóval a fejlődés. Regisztráltam domaint, tárhelyet, ami kellett. Egy kedves barátom összepakolta a weboldalt, elindult. Jöttek esküvők, működött minden. Majd eltelt egy kis idő, és egyszer csak megállt a tudomány; a weboldalt letámadta valami idióta. Hónapokig nem tudták rendbetenni, persze ez meglátszott az érdeklődésen is. Hozzá tartozik, hogy közben a facebook oldalt sem ápoltam, szerettem volna egy olyan komplex megoldást, ami minden, a fotózáshoz tartozó "modult" tartalmaz a naptártól az emailen keresztül a referenciafotókig. Ez működött is, csak ugye...
A dologhoz még hozzátartozik az is, hogy kicsit megcsömörlöttem. Egyre többen dolgoznak nevetséges árakon, így azt a döntést hoztam, hogy egy kicsit elengedem az esküvőket, és "átképzem magam". Műtermi munkákra irányul a figyelmem, most erre szeretnék berendezkedni. Rendszerváltás is volt, A Nikon D2X és az obipark ment, jött utána egy EOS 5D, meg 70-200, és az eddigi legnagyobb kedvenc, egy Sigma 50/1.4 Art (ezzel először egy műtermi munkán találkoztam, akkor még csak béreltem egy ilyet, hát brutál). Szóval megvettem ezt is. Aztán eladtam mindent a vakutól a gépekig. Milcre váltottam, egy Fuji X-Pro1 vázat vettem, most egy 35/1.4 van rajta, hihetetlen jónak érzem, de még szeretném bővíteni a parkot. Hamarosan szerintem megint lövök fel pár képet, mert ez így már nem állapot. Szóval élek, nem tűntem el, csak még kicsit gyúrom az ötlettésztát.

KÖLTÖZÉS!

Eljött a várva várt… Kicsit átalakul a blog, kicsit megnőtt, kicsit más lesz. Folytatom, de másképpen. Elkészült (és még most is készül) a weboldal, ahol ezután elérhető leszek. Itt is leszek, ott is leszek ugyan úgy, de ott egy kicsit jobban.
Az új cím:
http://retrophoto.hu
Gyertek, nézelődjetek! :)

Hello tavasz! Hiányoztál...

Talán az év legszebb évszaka. Újrakezdés, tervek, szép idő. Minden életre kel. Mi kell még? :)

Új év, új tervek

A tavalyi év második felében (és már kicsit előtte is) úgy hozta az élet, hogy nem jutott elég időm a fényképezésre. Remélem, hogy a jelenlegi munkám hosszútávú lesz, és egy kicsit kisimulnak a ráncaim, tervezhetőbbé válik az életem. Új ismeretségeket is hozott az új munka, és megszületett néhány terv, amit tettekké szeretnénk váltani, méghozzá nagyon hamar. Tartozom is egy munkával, amit nem felejtettem el, de a megfelelő technika még nem állt rendelkezésre, most viszont már közel a cél. Jelenleg a megfelelő termet keressük, amivel kapcsolatban szívesen várom az ötleteket.
Hamarosan ismét jelentkezem.
Béke.

Harmadik Szintiklub

Nos, az égi szellemek ismét meghallgatták a sok elvetemült amperhuszár imádságának mormolását, és elhozták nekünk a szintiklubot, harmadszor. A hangulat remek volt, bár sajnos elég kevesen voltunk, de ez nem törte meg az életérzést. Mint ahogy már megszokottnak mondható, a Hitspace-es csapat megint kitett magáért, de ez őszintén szólva nem lep meg :) Sok finomságot hoztak, remek zajládákat, mint pl. a felsőkategóriás ATC dobozokat, amik brutális hangzást produkáltak a Rózsaszín Párduccal. Fejes professzor megint kiváló minőségben demonstrálta a Doepfer modular, a Xoxbox, és a Moog Minitaur segítségével, hogy mekkora rohadt jó dolog is az Acid, és tényleg. Aki nem szereti, az kislány! :D
Megcsodálhattuk Vinnui saját építésű modularját is, sőt, meg is hajtottuk, és róla is bebizonyosodott, hogy egy elvetemült őrült. Láthattunk néhány új Korg és Roland modellt, mint pl az MS-20 Mini, az új  Juno Di, hallhattuk a Strymon elmeroggyant effektjeit, és természetesen megtaperolhattuk a Nord Lead 4-et, a Minimoog Voyager XL-t (ami igazából nem is létezik, csak egy vízió, mer' olyank..v@szép), volt ott Nord Drum2 dobpaddal, úgyhogy hallhattunk egy remek rögtönzött performanszt is Palásti Kovács Zoltán (alias Zoohacker) és társa jóvoltából, ahogy megannyi földi jóval kényeztethettük a füleinket. Mi is elvittünk pár ketyerét, főleg néhány '90-es évek második felében áhított vasat. Nagy szerelmem, az Akai MPC 2000XL, a Nord Micro Modular, és az Akai S5000 is helyet kapott egy asztalon, aminek (úgy láttam) jó néhányan örültek :) Mindent egybevetve nagyon jól éreztük magunkat, és várjuk a mielőbbi újra-játszóházat.

Néhány fotót itt is láthattok, a többit IDE kattintva láthatjátok. Jó szórakozást!

Soma.

Második szinti klub - videó cucc

Készítettem a második szintiklub fotókból egy kis videót, hogy egyben is meglegyen, meg mert így tartotta úri kedvem.
Fogyasszátok egészséggel! :)

HELYET, FODRÁSZT, SMINKEST! Achtung!

Minimum 20 m2-es (nem baj, ha nagyobb) szobát/termet/irodát/lakást keresünk fotózáshoz. Egyelőre kb a hétvégékről volna szó, nyilván valami jelképes összeget fizetnénk is érte, szóval nem ingyen. Nem fúrunk, nem robbantunk. A lényeg: visszük a mobil stúdiót, összerakjuk valahol, megcsináljuk a sorozatot, összepakolunk, majd távozunk. Rendes arcok vagyunk, előre adjuk a pénzt. Lehetőleg Budapest. Ideális volna p.l.: egy családi ház nem használt jó nagy szobája, nappalija, ami nagyon nem baj, ha nincs teleborítva zsúfolásig bútorokkal  Oszd meg, és uralkodj! 


Továbbá:


FODRÁSZOK, SMINKESEK!!! Itt az ideje, hogy egy kicsit nagyobban próbáljuk meg azt csinálni, amiben jók vagyunk, vagy jobbá akarunk válni. Hamarosan meglökjük a szekeret, és ha mázlink van, egy hosszútávú együttműködés gyümölcseként szép eredményeket érhetünk el. Keressük azokat a társakat, akik éreznek magukban elég erőt és elszántságot, hogy egy kis energiabefektetéssel valami olyan munkát tegyenek le az asztalra, amilyet sokan irígykedve néznek majd 
Fotózáshoz keresünk tehát elszánt, klasszikus és extrém vonalat egyaránt jól kezelő fodrászt, illetve sminkest. Az idő szorít, szeretnénk egy szűk hónapon belül elindítani a bulit. Percről percre haladunk előre, és aki érzi magában a késztetést, szívesen látjuk. Csak kultúrált, megbízható embereket keresünk, őket viszont nagyon! Jelentkezni nálam mailen. Köszi: Soma.

somogyigabor84@gmail.com

MeraDudubogaras...

Ha valakit elkap a gépszíj...

digital

Megint ködös

Ez is december 31-én készült...

Ilford PAN400 b&w

Black celebration...

Ilford PAN 400

Kommentár nélkül

Nincs cím. Nincs szín. Nincs kedv. Celluloid van, meg méreg.

Ilford PAN 400

EL Mentünk ebédelni! (igen, pont így leírva)

Ismét ott jártam, ahol a madár se'... Azaz jár, de be már nem megy senki. Igen, megint a művekben voltam, bár már régebben készült eme felvétel, és a többi is, amiből majd a következő néhány napban "él majd" a blog. Még csak tegnap fogyott el az a tekercs Ilford, amit tavaly fűztem be. Ez az előnye, mikor nincs időd... Nem fogy a drága film :D Na jó, azért inkább fogyjon, legalább örül mindenki, pl. Én. Visszakanyarodva a képhez; egy olyan épület ajtaja van megörökítve, amit alsó hangon 8-10 éve a döglött kutya sem nyitott ki, így elég vicces látvány volt a nyelvtanilag kifogásolható iromány, de tartalmilag mit sem változtat. Frappáns, egyben kicsit szomorú. Hogy miért, azt már egy korábbi bejegyzésben kifejtettem.

Ilford PAN 400

Nem kell félni, megvagyok! :)

Nem tűntem el. Sok kavarodás van mostanság, rengeteget készülünk zenével, picit felborult az élet, de nincs komoly baj. Jön a jó idő, remélem sok új fotó születik majd, és Én is egy kicsit nagyobb intenzitással leszek majd jelen. Remélem azt is, hogy nem "korlátozódik" csak a facebook jelenlétre retrophoto, mert hát Én ezt a blogot nagy szeretettel készítettem. Nem szeretném, hogy feledésbe merüljön egy másik csatorna miatt. Valamit ki fogok találni, hogy picit felpörögjön, addig itt egy nóta. Mindenféle logika nélkül, kizárlag azért, mert szeretem. Mikor kikapcsolom az agyam, jól tudnak esni ezek a dalok, és bár nagyon messze van attól az irányzattól amit Mi csinálunk, akkor is imádom, mert ZENE. Sok szeretettel!

Művek, megint.

Na, betekertem. Mármint brinyával a művekbe. Borzasztó ronda idő van, és már rájöttem, gyalog kellett volna menni, mert ez az állandó szét- és összepakolás hamar lefárasztott. Ötven darab pulóver, nagykabát, állvány, nagytáska, szitáló köd... Pár képet azért csináltam, most hopp-hirtelen azokat lököm ide, amiket digivel csináltam, a filmre még várni kell, van még rajta üres hely, és nem akarom most kicibálni a gépből. Ha lesz időm, úgyis hamar elfogy :)
Addig pár kocka, ebből az időből ennyit tudtam kihozni.
digital

Mici és az analóg fotótechnika

Nos, minél inkább cseperedik a háztartási tigris, annál inkább mutat érdeklődést a személyes érdeklődési köröm iránt. A minap, miközben az optikákat és a vázakat tisztítgattam, átnéztem, a kanapéra rakott fotóstáskámba feküdt, majd egy határozott mozdulattal elaludt. Felébreszteni eszem ágában sem volt, de ahogy kipattant onnan, elő is kaptam a digitális vázat, rátekertem egy obit, és lekaptam, ahogy "kerülgeti a macska a forró kását". A kása ebben az esetben egy Canon AE-1 és egy 50mm 1:18 optika, ami a mai napig nagy kedvencem (épp akkor fűztem bele egy tekercs Ilford Pan 400-at).

Szóval íme: Mici esete az analóg képalkotó technikával.

:)

digital

Úton...

Ismét jártunk Zalában. Ismét a kedvenc helyemen. Úton a sziget felé...

digital

Búzamező

Szintén nyár, szintén Abádszalók. Sajnos a hívás során belekerült vízszintes csíkokat nem terveztem oda, de így sem lett rossz. Mármint a kép, nem a csíkok :)

film: Photo Hall DeLuxe 200

Fröccs...

Na persze most épp nem az egyik kedvenc nyári italomról van szó. Bár nyár volt, a Tisza-tavi fényképezgetés egyik újabb eredménye látható itt. A forrás negatív, az obi az ötvenes Zeiss Tessar. Csekély utómunka, de nekem tetszik. Remélem hogy Nektek is! :)

film: Photo Hall DeLuxe 200

Állatkert

kommentár nélkül :)

digital

Budapest, már megint...

Nemrég meglátogattuk a Budai Várat. Nem először, és nem utoljára jártunk arra. nagyon szép hely, ideális egy kis semmittevéshez, sétához. Ez a kép a Sikló fölött készült.

digital

Vajdahunyad vára

digital

Csepel

digital

abádszalóki naplemente

Valami ilyesmi a naplemente Abádszalókon. Nagyon szép kis hely, jól éreztük magunkat. Ez egy kis késő délutáni strandolást követően készült. A fegyver Zeiss Tessar 2.8/50 volt.


Film: PhotoHall DeLuxe 200

A hetedik napon Isten is megpihent, avagy: variációk egy témára

Kedves látogató!
Ezt a képet egy tisza tavi séta alkalmával készítettem egy olvasgató apácáról. Nekem nagyon tetszik a kép, de a döntés nem könnyű. Vajon melyik variáció a megfelelő? Nagyon örülnék, ha kommentben leírnátok a véleményeteket. Köszönöm!